FOLYÉKONY PARAFA a szigetelő rendszer

Portugália, a parafa otthona

Portugália az erdők országa, hiszen a 88.705 km²-nyi területű ország több, mint 1/3-a erdővel borított. A földön 2,2 millió hektár paratölgyfa terület mintegy 30%-a található Portugáliában. A mediterrán ország világelső a parafa feldolgozásban, ez köszönhető egyrészt annak, hogy a parafatölgy ebben a mediterrán térségben őshonos, másrészt az olcsó munkaerőnek, aki ezzel a nehéz munkával keresi a kenyerét. 
Portugália évente mintegy 175 ezer tonna parafát dolgoz fel, míg a szomszédos Spanyolország, a maga 89 ezer tonnájával „csak” a második. Ez nagy különbség a parafa gazdasági jelentőségét mutatja Portugáliában. Az a tény, mely szerint a spanyolok a saját parafájukat inkább a szomszédos Portugáliában dolgoztatják fel szintén az olcsó munkaerőnek tulajdonítható. 
Portugália, mint a legnagyobb parafaexportőr a világon, hamar felismerte a természetes erőforrások védelmének szükségességét. Ő volt az első ország a világon, amely szigorú törvényt vezetett be a paratölgyfák védelme érdekében, utat mutatva ezzel a fenntartható fejlődésnek a parafaiparban. Az első, paratölgy védelmére vonatkozó törvény az 1200-as évekből származik, ekkor vezetik be ugyanis azt az illetéket, melyet mindenkinek fizetnie kellett, aki a parafakérgét hántolta, tehát aki a parafa feldolgozásból élt. 

A parafa, mint növény

A paratölgyfa életéhez szükséges három legfontosabb tényező a talaj, a klíma és az aljnövényzet. A parafa azon a homokos, mész mentes talajon érzi jól magát, melynek alacsony a nitrogén és kéntartalma, de gazdag káliumban és ph-ja 5-6 közé esik. Ideális számára az évi 400-800 mm csapadék, és a max. 300 méter tengerszint feletti magasságig termőképes igazán. A fa jóval érzékenyebb a hidegre, mint a melegre, ha a hőmérséklet a –5°C-okot eléri, és tartós marad vagy még hidegebb lesz, az ronthatja a parafakéreg minőségét. Az aljnövényzet tisztán tartását 4-5 évente el kell végezni, hogy ezzel is csökkentsék a betegségek előfordulásának kockázatát. A fa környékét előnyös haszonnövényekkel beültetni. A gabonafélék termesztése a parafának igen kedvező, ugyanis fa tőle revitalizálódik és erősebbé válik. A gabonafélék közelsége által a parafa gazdasági értéke nő, ami a termesztés mennyiségi és a minőségi oldalán okoz pozitív változást.

A parafakéregről

A kéreg a fiatalabb ágakon és a kisebb fákon finoman barázdált, az idősebb fák kérge parás, vastag, fehéres-szürke, szivacsos. Ez a paratermés. A parafa, vagyis a vastag parás kéreg, nem különleges képződmény. Sok más lombos fán is fejlődik védő pararéteg, csak ott nem ennyire vastag. A parakéreg valójában egy zárószövet, amely ellensúlyozza a vízveszteséget és a hőmérséklet-különbséget. A parafa parakambiumnak köszönheti jellegzetes vastag, parás kérgét. A kambium a növény szárát alkotó osztódó szövet, amely a háncs és faszövet növelésével vastagítja a fa kérgét. A szövet sejtjei halottak, vízmentesek és levegővel telítettek. Egy különleges viaszszerű anyag hatására a sejtfalak impregnálódnak, így a víz nem hatolhat át rajtuk. Olyannak képzeljük el, mint a szivacsot, amely soha nem telhet meg vízzel. Formázható, összenyomható, ugyanakkor visszanyeri eredeti alakját.

A parafáról 

A parafa a paratölgy (Quercus Suber és Qurcus Occidentalis) kérgéből gyártott anyag. A paratölgy kérgét a fa 25 éves korában hántják le először, majd ezt a folyamatot kilencévente megismétlik. Mintegy 250 éven keresztül adja ez a nemes növény a parafa termékek alapanyagát a parafát. Az anyag természeténél fogva kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Néhányat említsünk meg: páraáteresztő, páraelvezető képességű, vízálló és víztaszító, fagyálló, nehezen éghető, nem zsugorodik, nagyon jó hőszigetelő és hangelnyelő képességű, terhelhető, antisztatikus, az élősködők, gombák nem telepszenek meg benne/rajta. Tartós terhelés után is visszanyeri az alakját!

A parafát egy XVII. századi bencés rendi apát használta elsőként palackok lezárására. A parafa legnagyobb fogyasztója manapság is a borászat, a márkás borok, pezsgők palackjainak lezárására máig sem találtak ennél alkalmasabb anyagot. Kellően rugalmas, ezért tökéletesen lezárja a palackot, nagy a kémiai ellenálló képessége, ezért nem szennyezi a pezsgőt vagy a bort. A parafa iparszerű feldolgozását a múlt század végén (1892) alapozták meg. A parafa könnyű, rugalmas, jó hang- és hőszigetelő, kémiailag ellenálló anyag. A víz nem járja át, jól tartja a nedvességet. Mechanikai terhelésre rugalmas alakváltozással válaszol, s az ennek során befektetett energia egy része elnyelődik. E sok kedvező tulajdonság a parafa sajátos szerkezetéből következik.

A parafa szerkezete

Robbert Hooke 1665-ben, miközben a mikroszkópját tökéletesítette, sokféle anyagot megvizsgált. Az elsők között volt a parafa. A parafa az egyik metszetében többnyire hatszöges tartományokat, míg a rá merőleges metszetben négyszöges elrendezést mutatott, akárcsak egy téglafal. Hooke a látottak alapján következtetett a növények felépítésére, s térbeli szerkezeti egységeiket cellúlának (sejtnek) nevezte el. A parafa szerkezetének Robert Hooke által megrajzolt képéhez a tudomány szinte semmit sem tett hozzá, egészen az elektronmikroszkóp felfedezéséig. A pásztázó elektronmikroszkóppal lehetővé vált a parafa celláinak pontos mennyiségi leírása. Meghatározták a cellák méretét, alakját, falaik vastagságát és a fakéregben való elhelyezkedésüket. A parafa hatszög alapú, prizma alakú cellái pontosan olyanok, mint amilyennek Hooke is látta. Hooke az optikai mikroszkópjában azonban nem láthatta, hogy a cella téglalap alakú falai hullámosak, márpedig ez meghatározó a parafa rugalmasságában.

Nyílt cella, zárt cella

 A cellás szerkezetű anyagok sok érdekes tulajdonsággal rendelkeznek, s ezeket sajátos szerkezetüknek köszönhetik. Közös tulajdonságuk, hogy könnyűek, s kicsi a sűrűségük. Némelyekben összefüggő üregek vannak (ezek a nyílt cellás anyagok), másokban viszont zárt, át nem járható, apró üregek találhatók (zárt cellás anyagok). A korallok nyílt cellás anyagok, a parafa, a tojáshab zárt cellás. A mindennapi kenyerünkben milliméteres méretűek a cellák, a parafa ennek még az ezredrészénél is kisebb, mikrométeres méretű cellákból épül fel. A cellákban lehet folyadék (például élő sejt), de lehet gáz is (például a fakéreg elhalt sejtjeiben). Mi lehet ennek az oka? Ha rálépünk a parafára, celláik összenyomódnak. Ha lábunk felemelésekor a deformáció megszűnne (ha a parafa visszanyerné eredeti alakját), nem észlelnénk semmiféle furcsaságot. De nem ez a helyzet, ha továbblépünk, a parafa felülete nem újul meg, s a befektetett munka egy része elvész a „talaj” felszíne alatti régiókban: a cellák hullámos falaiban. Ez vezet a meglepő eredményre, a terheléssel növekvő súrlódási együtthatóra. Parafán járni egy kicsit olyan, mint homokban biciklizni.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat